Moderáljuk a modortalanokat
Akik a dühöngést is felhasználják
A közművelődésben, a kreatív iparban dolgozók körében beszélgettünk, s egy online újságon rendesen elvertük a port. A szóban forgó net produktum láthatóan azzal vonzza a látogatóit, hogy a rosszul megírt cikkei után helyet ad a legőrültebb látogatói észrevételeknek is. Túlzás is az észrevétel kifejezés – a dühöngés, a hőzöngés, a rosszindulatú rágalom, az aljas leszólás, a testi hibákon való élcelődés fogalma sokkal találóbb lehet.
Moderáció
Beszélgető partnereimmel a cégblogok témakörében mélyültünk el, de ez a kis kirándulás az online "újságírás" terepén nem volt hiábavaló. Rávilágított, hogy a moderáció mennyire szükséges ahhoz, hogy a "normális hely" titulust kivívhassa magának a webhelyünk.
A hozzászólások ugyanis a blog részeivé válnak, s szélső esetben akár meghatározói lehetnek egy-egy webegységnek.
A kommunikáció megakadályozhatatlan
Pikáns, nem követendő példával a magam blogger tapasztalataiból is szolgálhattam.
Történt, hogy a szakmai blogomban, amelynek témája az online marketing, egy termékcsoport árusai "vertek tanyát". A hozzászólások teljesen eltértek már az online marketing kérdéseitől, egyesek a forgalmazó cég rendezvényeit igyekeztek ott népszerűsíteni, mások a terméket és a forgalmazóikat szólták le, megint mások a csatlakozás lehetőségeiről faggatóztak.
Mint kiderült, a terméket gyártó cég nem engedélyezi a témában a szervezethez csatlakozóknak az önálló webegység működtetését, így a blogot sem.
Ez számomra mindjárt azt jelentette: lám, az embereknek nem lehet megtiltani, hogy az őket érdeklő témákban az Interneten, mint egy presszóban összejöjjenek és eszmét cseréljenek.
De ne az én blogomba, legalábbis ezzel a témával ne! De hiába mondtam szépen, hogy ez a blog másra van kitalálva, már vagy nyolcvan hozzászólás suhant oda be!
És akkor kísérletképpen azt tettem, amit nem tehettem volna meg.
Ennyit mondtam: hess!
Ez se számított! Már túl vagyunk a századik hozzászóláson…
***
Témánkba vág:
Hozzászólások:
K
Hess?
Szellemes és roppant terminátorellenes!M
Bár én nem vagyok a moderálás híve, ebben az esetben mégis azt tenném, hogy a harmadik figyelmeztetés után egyszerűen kidobnám a blogomból ezeket a megjegyzéseket. Nemrégiben én az iwiw üzenúfalán tettem rendet a magam szánára! Ugyanis az történt, hogy kedves ismerőseim, sőt köztük még baráatim, minden nap áldásos születésnapot, meg névnapot, meg a jó ég tudja milyen személyes üzenetekkel kezdték beborítani a közösségi üzenőfalat. Háromszor kiírtam, hogy elnézést, nem harag van a dolog mögött, csak szeretném rendeltetésszerűen használni a falat, és a sok kifejezetten személyes üzenetek, no meg a személytelen " minden kedves ilyen meg olyan nevű ismerősömnek…" kezdetű üzenettengerből egyszerűen nem látszanak ki s közösségi, máshol nem közölhető üzenetek. Ezért azokat törlöm az ismerőseim közül, akik nem képesek felfogni, hogy mi a különbség a személyes és közösségi üzenetek között. És töröltem, és továbbra is törlök!
Visszatárve a blogodra , az is egy megoldás, ha kimondottan nekik csinálsz egy másik blogot! ::)))
F
Csak azt nem értem (bocsi: nem vagyok iwiwes), hogy miért az ismerősöket törlöd, miért nem az üzeneteket?
Vissza a bejegyzéshez: az embernek az ő fia először nagyon megörül, hogy egyáltalán valaki nem csak olvassa, hanem hozzá is szól a blogjához, és szinte mindent beenged. Aztán nem marad más, mint vagy a ban (a kitiltás számítástechnikai szakszava), vagy a moderáció.
Ámde a moderáció is megérne egy-két órát a tanításban; mert mégiscsak azzal terelgeti a nyájat a lap gazdája.És – gondolom melyik online termékről folyhatott a szó – olyan moderáció is kialakulhat, amelyik szándékosan vonzza a "nem kívánatos" (nekünk, széplelkeknek) hozzászólásokat.
És ami még érdekesebb; tudjuk, hogy adott esetben szemét (szakszóval: bulvár), mégis odamegyünk, megnézzük, beszélünk, írunk róla. Tudjátok: "A jó mindig elnyeri méltó büntetését!" – kicsiny tisztességes, mély mondanivalóval tűzdelt, komoly szakmai-nem szakmai blogod látogatottsága sohasem éri el a szennyből, mocsokból élő lap látogatottságát. és, ha még moderálni is merészelsz…
M
az jutott eszembe, hogy nemsokára nem az lesz beírva az oltási könyvekbe, hogy rubeolás, bárányhímlős, mumszos, hanem az hogy iwiwes, facebookos, twitteres, satöbbis? :)))
Z
Azért az nem tragikus, ha olyanos az ember, nem? Van haszna is. Mármint kapcsolattartásilag. Én találtam érdekes/érdemes embereket is az iwiw-en, Facebook-on.
M
Egyébként meg egy virtuális világban abszolúte elegendő a virtuális védettség! Nem beszélve a virtuális gyerekről! Az oktatási rendszerünk azonnal megjavulna, ugyanis azonnal kiiktatódna a legzavaróbb valós tényező: az élő és változó gyerek! De hogy tovább fokozzam, igen okos és tehetséges ember írta azt, hogy Az élet álom! Minden csak megközelítés kérdése! ::))))