Magyaros bejegyzés
Maszíroz a gép
Egymillió forintos masszírozó székben ültem ma, hanyagul belevetettem magam, mint egy király, s élveztem, ahogy a tompa tüskék végigtapogatják a hátam, a nyakam, sőt a talpgyömöszölő szerkezet is automatikusan beindul, pedig ez csak a kezdetet jelentette, a testem beszkennelését, a gép hanyagul tudomásul vette, hogy ez a pasas száznyolcvannyolc centi és ehhez a hosszúsághoz mérten egy pár, szinte ideálisnak mondható negyvenhatos láb is tartozik.
A távolból halk hírek lopóztak a terembe, azt mondta valaki, hogy nem akarnak ők háborúzni a sajtóval, de akkor már kemény szó-lövedékek csapódtak az arcába, távoli országokból is hevesen tüzeltek.
Magyarnak lenni nem könnyű – gondoltam a kanadai márkájú, egymillió forintos gépben, passzív élvezetben, ahogy a tüskék immár komolyra véve a feladatot nekieredtek a gerincem mentén, hol ütögettek, hol simogattak, hol csak gyalultak az izmaimon.
Ez a gép arra van kitalálva, hogy a passzivitásból eredő bajokat kigyötörje belőlem, de eközben is passzív vagyok, heverek jó hullaként – miközben Papp Laci feltaláló a magyar Aktív Széket akarná rábeszélni a magyar népre, nem tudván, hogy ahhoz kanadainak kéne lenni vagy hottentottának legalább, de semmi szín alatt magyarnak!
Nem szeretik a fejre állítást a magyarok
Papp Laci persze érzi talán, hogy valami gond van, a magyarországi bemutatókon nem akarják az emberek kipróbálni az istennek se a székkel történő fejjel lefelé lógást, mintha szégyelleni való volna a szokatlan póz, mintha kerülendő volna az, ami szokatlan, ami meglepő, még akkor is, ha az bizonyítottan használ. Mintha nem volna az emberekben kalandvágy, mintha félnének az ismeretlentől – úgy kell őket beletuszkolni a székbe, szinte erőnek erejével kell fejreállítani őket, hogy aztán kiszállva az Aktív Székből elmondják: klassz volt, furcsa, de nagyon jó érzés volt – hát persze, hiszen kioldódtak a görcsök, ellazultak az izmok, a véráram megindult mindenfelé…
Közben a kis kanadai tüskék a nyakamig értek, ott böködtek, ahol kicsit fáj, s nekem az év legszebb szövege jut eszembe, ami egy magyar honlapon olvasható Angliában, angolul, magyar munkaerőt ajánlva, valahogy ekképpen: az egy főre eső Nobel-díjasok száma Magyarországon a legmagasabb, akar Ön munkaerőnek egy magyart?
Aztán az is eszembe jut a Nobel-díjasainkról, amit egy netbarátom dörgölt a bájtokra: most azokra vagyunk büszkék, akiket elüldöztünk egykor a hazából!
Aztán végzett is velem a márkás kanadai gép (amely egyébként hatszor annyiba kerül, mint a magyar Aktív Szék) a hírekben akkor már ott tartottak, hogy célszerű volna egészségügyi maszkot hordanunk, mert a pécsi levegő szennyezettsége háromszorosan haladja meg az egészségügyi határértéket, majd még az összefoglalóból az is a fülemig ért, hogy a FIDESZ szóvívője szerint a FIDESZ egy velejéig demokratikus párt, ezek szerint ezen a kontinensen hülyékkel vagyunk körbevéve, ez most már bizonyos. Akkor viszont magyarnak lenni mégiscsak jó!
***
A témához kapcsolódik: